
Minden hobbiszakács (mivel csak hétvégente főzöm azt hiszem ez a definíció illik rám) életében eljön a pillanat, amikor úgy gondolja, ideje lenne magasabb szintre emelnie a konyha technikai felszereltségét. Körülbelül két hónapja fontolgatom, hogy szerzek valami profibb konyhai kést, hétvégén ez meg is történt. Nem tudatos tervezés volt (még nem ástam bele magam a témába), hanem egy pillanat műve. Bevásárlás közben megláttam egy Fiskars Primo Japán szakácskést. Mindezt tettem leértékelve 1290 forintért. Nézzük a pro és kontra érveket.
Pro:
- Fiskars, magában már minőséget jelent (mióta van egy Gerber multi toolom, azóta kezdem hinni, hogy talán a Fiskars tudja mit csinál).
- Olcsó volt, ez egy mindennapi használatra szánt eszköz.
- Persze fel is avattam, nagyon éles (el is vágtam az ujjam), nagyon könnyű ( a méretéhez képest), jó vele dolgozni.
Kontra:
- Tömegmárka.
- Olcsó, gyanúsan az.
- Igazából csak „zöldségezni” jó, „húsozni” már nem.
Végeredmény:
Azt hiszem jól jártam vele. Persze szívesen dolgoznék én mindenféle profi cuccal, magas széntartalmú, könnyen élezhető japán késekkel. Azonban az én szintemen egyszerűen felesleges ilyenbe pénzt ölni. Egy komoly kés 20-30 ezer forint, ennyiből inkább veszek bélszínt vagy egy fél disznót. Másrészről persze egy ilyen kés kvázi örökéletű, szóval hosszú távú befektetés.
Részemről azt hiszem megpróbálok a középkategóriás, viszonylag jó minőségű dolgokra ráutazni. Na jó, a Primo kés nem a legjobb példa erre (mint a csodálatos heggesztett műanyag csomagolás is mutatja), de mit csináljak ha megtetszett?
Részemről azt hiszem megpróbálok a középkategóriás, viszonylag jó minőségű dolgokra ráutazni. Na jó, a Primo kés nem a legjobb példa erre (mint a csodálatos heggesztett műanyag csomagolás is mutatja), de mit csináljak ha megtetszett?
Ps: Örömmel látom, hogy tavaszi hógolyóm jól megindult. Köszönöm szépen minden kérdezőnek és válaszolónak. Remélem mostmár lassan táényleg itt a tavasz.






Utolsó kommentek